A frakk a XVIII. sz.-ban alakult ki Angliában, az eredetileg hosszú tisztikabátból.

Az 1750-es évektől a kabát alját merevítik, kifelé áll. EZ zavarja a katonákat a lépésben és a lovaglásban, ezért a kabát alját felhajtják, lekerekítik, vagy az egész elejét derékig levágják. Így kerül át a polgári öltözködésbe, először mint lovaglókabát.

Első formája kétsoros gombolású, felálló magas gallérú, különálló széles kihajtójú kabát.

Kiegészítője kezdetben a térdnadrág, majd a hosszúszárú szűk nadrág.

A lekerekített elejű kabátból alakul ki a zsakett, a szárnyak levágásából pedig a frakk.

Ekkor a frakk kötelező színe a kék, sárga nadrággal.

A XIX. sz.-ban vette fel mai alakját és vált a biedermeier férfiak általánosan elterjedt nappali viseletévé.

Színei: barna, kék, zöld

1840-től színe fekete, és alkalmi öltözékké alakul.

1850-től pedig teljesen visszavonul a bálterembe és a protokollba.

1865-től a kihajtója fényes atlasz, kiegészítője a hajtóka nélküli fekete nadrág, oldalán a fényes lampasz csíkkal. Elengedhetetlen tartozéka a fehér piké mellény, a fehét keményített ing, és a fehér csokornyakkendő.

A II. Világháború után hazánkban háttérbe szorul, a kabaré, a színház és a varieté munkaruhája lesz.

A modern frakk körvonala megfelel a zakó divatvonalának: kissé tompa váll, stb. Tartózkodnunk kell a hangsúlyozottan divatos formáktól, mert a frakk több évre készül, az pedig megrövidítheti hordhatóságát.

 

(Forrás: Szabó Gyula: Szakdolgozat, 1987, KMF,

Talpas Sándor – Gábor Ödön – Mátrai Béla: Férfiruha-szabás, próba, leigazítás, 1961)

 

vissza a férfi divat menühöz

 

Frakk

 

 

 

 

 

 

Ipari és Szolgáltató Bt.
3532 Miskolc, Örs u. 4.
30/978-28-85, Fax: 46/402-187,
e-mail:
athene@athene.hu, info@athene.hu